A rizspuding egyike azoknak az egyszerű ételeknek, amelyek mindenhol megjelennek, ahol az embereknek van egy kis rizsük, egy kis tejünk és egy kis cukorunk. Anyám azt mondta, hogy ez az a desszert, amit akkor készítesz, amikor gazdag vagy türelemben, de szegény az élelmiszerben. Itt kint, a vidéki Középnyugaton, gyakran került az asztalra vasárnapi vacsora után, melegen tálalva régi cserépedényekben, miközben a kávé a tűzhelyen fortyogott.
Meleg tál rizspuding egy parasztház asztalán
Meleg tál rizspuding egy parasztház asztalán
Ez a lassú tűzhelyen készült, krémes, 3 hozzávalós változat megőrzi mindazt a kényelmet és nosztalgiát, de szinte semmit sem kér tőled – csak keverd össze, tedd rá a fedőt, és hagyd, hogy az idő és a gyengéd hő elvégezze a többit. Végül egy sűrű, bársonyos pudingot kapsz, telt rizsszemeket egy halvány, vaníliás krémben, készen arra, hogy megszórd porcukorral. Ez az a fajta desszert, amit akkor készítesz, amikor csendes a ház, hosszú volt a nap, és valami egyszerűre és nyugtatóra vágysz, aminek az íze olyan, mintha generációk óta a családban lenne.
Ez a rizspuding önmagában is finom, ha melegen kis tálkákba kanalazzuk, a tetején egy kevés porcukorral. Ha egyszerű vidéki vacsorává szeretnéd tenni, tálald egy fazék zöldségleves, egy tepsi fasírt vagy egy sült csirke krumplipürével után – ezek a robusztus középnyugati falatkák gyönyörűen párosulnak lágy, édes lecsengéssel.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
