Ez a fajta étel minden templom alagsorában felbukkant a büféasztalokon a 70-es évek közepétől a 2000-es évekig, általában egy megviselt üveg tepsiben, aminek az aljára valakinek a nevét vésték. Az anyósom „csirkecsülöknek” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is hazavitt volna belőle maradékot.
Csak három hozzávaló van, semmi különös, de ahogy a szósz a csirke köré sül, egy fényes, ízletes mázat hoz létre ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek emlékeznek. Ez az a recept, amit még mindig kérnek tőlem temetéseken, babaváró bulikon és minden kisvárosi vacsorán.
Üveg sütőtál régimódi egyházi csirkével egy vidéki konyhaasztalon
Üveg sütőtál régimódi egyházi csirkével egy vidéki konyhában
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
