Egy dobozzal kezdődött.
A padláson a télikabátja mögött, egy kifakult virágmintás sálba csavarva, évtizedek csendjével lezárva, ott volt egy cédrusfa láda, amit még soha nem láttam nyitva.
Kíváncsian felemeltem a fedelet.
Por kavargott a ferde délutáni fényben – aranylóan, lassan, mintha maga az idő lélegzene.
És ott, selyempapírba rejtve, mint elásott kincsek, karcsú üvegcsövek voltak, hűvösek és finomak, mint a szitakötőszárnyak.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
