Alapos tisztításra, enyhe polírozásra és néhány finom igazításra volt szükség, mielőtt újra használható lett volna. A doboz így visszanyerte minden fényét. A korábban varrásra használt rekeszek ideálisak lettek ékszerek tárolására. A gyűrűk, fülbevalók és karkötők természetes módon találták meg helyüket, mintha a dobozt mindig is erre a célra tervezték volna.
Amikor a tárgyakat többet mondanak, mint puszta emlékeket.
Nem a tárgy szépsége érintett meg minket a legjobban, hanem az, amit képviselt. Ez a doboz egy olyan időről mesélt, amikor az emberek ráérősen jártak, amikor minden gesztussal, amikor a dolgokat gondosan megőrizték. Arra is emlékeztetett minket, hogy milyen fontos a dolgok továbbadása, ezekre a mindennapi tárgyakra, amelyek az élet és a családi emlékek töredékeit hordozzák magukban.
Ma, valahányszor kinyitjuk, a könyvei fölé görnyedő fiatalabb nagymamámra gondolunk, és mindazokra a néma történetekre, hogy a tárgyak mindenki másnál jobban meg tudja őrizni.
Néha elég egy elfelejtett doboz, hogy emlékeztessen minket arra, hogy a múlt soha nem veszett el igazán, különösen akkor, ha úgy döntünk, hogy helyet adunk neki a jelenben.
